nem birok bejelentkezni, hogy szerkesszem, úgyhogy kommentekbe irok.

megérkeztünk este 1o körül. 8 órányi út, 2 megállással. az első egy szlovákk hegyi városka vendéglőjében volt. senki nem beszél külföldiül. volt egy 1okmes elcseszés, meg ostravában bolyongtunk vagy egy órát, de végre megérkeztünk. a sör nem olyan olcsó, mint igérve volt, pesti árak vannak. valamint nem tudok elégszer hálát adni az égnek hogy nem ide születtem. a belváros középszerűen kellemes 1-2 szép templommal, a többi miskolcnál is sokkal rosszabb. este szétnéztünk a városban... nyomasztóan semmi... a söröktől még nem ájultam el.

a reggeli remek volt, sima svédasztal. aztán előadás volt, petr kotik beszélt lassan, és szigorúan a darabjairól. az egyik egy 6órás éneklős büntetés volt, csak kvintekkel. ennyire szart rég hallottam már. megfájdul a fejem közben. szerencsére nem hallgattuk végig... sok az amerikai, sokan erőltetetten jópofiznak, de van egy-két jobbfej. az ebéd egy elegáns étteremben van, korrekt rántott sajt volt. mellettem ült egy japó, aki amig az étlapot olvasta, elvettem az italát. aztán amikor elment egy újért, elvettem a leveését is. őrült vicces japánokkal ilyesfajta poénokat csinálni. este beültünk egy kellemes kocsmába, kellemes volt. a sörök azért tényleg finomak, bár még nem futottam bele helyi főzésűbe.

ma (kedden) délelőtt michael schumacher tartott elektromoszenei előadást. érdekes volt, de egy kicsit belealudtam. utána elmentünk a városházára, kedves állófogadás volt. majd a tetejéről megnéztük a kilátást, tényleg semmi extra. ostravában az a legszebb, hogy krakkó 4o kilométerre van. vasárnap lehet hogy átnézünk. aztán ebéd, majd délutáni előadás. utána vacsora, aztán esti diákelőadás. egy amerikai hülyegyereknek olyan darabja volt, hogy leült a lámpakapcsoló mellé, és lekapcsolta az egyiket. egy perc múlva a másikat is. ültünk 8 percig a sötétben, aztán visszakapcsolta az egyiket. egy perc múlva a másikat. na ilyenkor azért adok hálát, hogy nem amerikába születtem... sajnos tényleg csak most tudtam gép elé kerülni először, mert az eddigi felkelés-reggeli-előadás-ebéd-előadás-vacsora-előadás-sörivás-alvás körforgásból egyszerüen lehetetlen volt eddig kiszakitani egy fél órát internetre. simán lehet hogy egy poár napig megint nem fogok irni, de megpróbálok. legalább program van. lassan megyünk megint sörözni.

most ebéd után és előadás előtt van egy kis időm. tegnap este végre ittam helyben főzött sört, 15 korona volt 3dl, fél liter 24, na nem volt rossz. a korona 11 forint. ezek csaknem pesti árak! debrecenben olcsóbb! mit képzelnek ezek... reggel megint michael schumacher adott elő az elektromos zenéjéről. volt borzalmas, volt őrült jó darabja is. bejelentkeztem hozzá egyéni konzultációra. aztán halat ettem ebédre a zarándyval, egy cseh csajjal, és egy costa ricai fiúval. egész sokan vannak itt, mindenféle nációk, csehek, lengyelek, magyarok, 1-2 kanadai, 1-2 brit, walesi, 2 japó, argentin, costa ricai, szlovákok, holland/török, ir, meg rengeteg amerikai. talán köztük van a legtöbb majom. 1-2en tipikus amerikaiak, de az idegesitő fajtából. ha valaki azt mondja nekik, hogy itt és it születtem, és most amott tanulok, akkor azt válaszolja, hogy oh, how interesting. valóban őrült érdekes, hogy valaki amszterdamban tanul. annál már csak az érdekesebb, ha mondjuk madridban. netán bécsben... egyébként elfelejtettem megjegyezni, hogy 2ágyas szobát kaptunk a zarándyval, az egyik egy kis vékony ágy, a másik egy nagy franciaágy. nem tudtunk dönteni, hogy ki kapja a kicsit, ki a nagyot, úgyhogy mind2en a franciában alszunk. végülis OK, mert az ákos kicsit nagyobb, én meg kicsit kisebb vagyok. ja, még a sörröl jut eszembe, hogy olyan kocsmát viszont még nem találtam, ahol ezerféle sör van, mint a belgáknál. de biztos azért, mert ők nem űznek sportot a sörfőzésből, csak simán jó a sörük. na mindjárt előadás.

na egy ideje nem irtam semmit, mert megint nem volt időm. tegnapelőtt este nem is tudom már mi volt... söröztünk egy kicsit, semmi extra. tegnap elmentünk a város szélére, ahol egy fogadás volt. őrült király volt, mindenki berúgott, a 67 éves szigorú tekintetű petr kotik is simán röhögcsélt bármelyik diákkal. én kimaradtam, de a többiek páran játszottak egy amerika-világ focimeccset, és a világ nyert! mert ugye a fele amcsi az ittenieknek. egyébként döbbenetesen érdekes kicsit jobban belelátni az amerikaiak gondolkodásába, mert másképp gondolkodnak teljesen, ezért is irnak ilyen lámpakacsolgatós darabokat, ami mindnek tetszik is. van itt 2 lengyel fiú, messze ők a legjobb fejek egyébként, és tegnap az egyik sokat beszélgetett a lámpakacsolgatóssal, nagyon érdekes volt hallani hogy ütközik az európai gondokodás az amerikaival. ritkán van hogy 1 óráig csendben ülök szó nélkül, de tegnap ez volt. most hortelen semmi érdekes, se vicces nem jutott az eszembe, mára asszem ennyi

tegnap este a zarándy művész úrral nekivágtunk a péntek éjszakában. stodolni utca volt a célpont, ostrava lelke. ez egy kb 500m hosszú sétálóutca, tele éttermekkel, hotdogosokkal, meg kis vidéki diszkókkal. nem is disco-kkal, hanem diszkókkal. vasárnap este is ránéztünk erre az utcára, ami lehangoló volt, mert sehol senki nem volt. most tele volt. én egy sima rövidgatyában, a szokásos cipőmben, és a lifeguardos pólómban voltam, és olyannyira alulöltözöttnek éreztem magam, mintha esküvőn lennék ugyanebben. hihetetlen, hogy hogy ki volt kenve mindenki! na mindegy, ezenkívül az egyetlen érdekesség, hogy végre ma megtaláltam a hosszú í-t a derecskei úr gépén ahonnan írok. az előadás tegnap érdektelen volt, ma be se mentünk rá. úgyis eddig minden programon ottvoltam, ma végre aludtam egy kicsit tovább, meg számítógépeztem. egy héten egyszer belefér. ja! tegnap megint voltak student-presentationok! mindig az a legérdekesebb egyébként, na de tegnap egy magas lassú holland gyerek tartott előadást egy zongoradarab ciklusáról. föntről lefelé mentek a hangok, össze-vissza bepedálozva, aztán véget ért. mondta, hogy minden nap ír egy ilyen darabot, mert remek szórakozás. kérdeztük, hogy mikor lesz kész. azt mondta, hogy valószínűleg nem éli meg. aztán kérdeztük, hogy van-e kedvence. mondta, hogy nem nagyon nézi vissza a régebbieket, mert bármikor ír egy újat. az irodáig hallatszott a röhögése a csoportnak. ez volt aztán a standupcomedy! holnap frídéj, még nem tudjuk mit csinálunk, lehet hogy komponálunk, lehet, hogy elnézünk valahova. krakkó kimarad, mert csak a határ van 40kmrre innen, krakkó 200. és autópálya sincs. majd meglátjuk.

na, tegnap megint michael schumacher tartott előadást, utána ismét diákok. az egyik lengyel is tartott, persze az övé volt a legjobb darab. a lengyelek nagyon okék, képben vannak, jófejek is, lehet velük röhögni az amerikaiakon, és a darabjaik is nagyon rendben vannak. ők a legnormálisabbak itt, a leg jobb fejek. érdekes, hogy a középeurópaiakkal sokkal jobban megértjük a szót. bár nem érdekes, mert közeleb élnek. szóval utána elmentünk mulatni a stodolni utcába (vigalmi negyed) mert szombat este volt. előtte egy kis lombikcsőből ittunk valami csokilikőrt, az nagyon vicces volt. meg 1-2 sört. itt valahogy a sörök nem olyan szénsavasak, ám mégis nagyon jók. ma semmit nem igazán csináltunk. program nem volt. elkezdtem írni egy darabot, de kicsit lusta voltam délután, úgyhogy nem nagyon sokat haladtam. na mindegy, ma még egy kicsit folytatom. vagy nem. uncsi nap volt azt hiszem.

ma uj het kezdodott. most epp a lengyel fiu geperol irok, ezert nem is lesz ekezet. delelott egy kedves mokas zeneszerzo tartott eloadast, richard ayres. ha vizeli mate nagyon felfejlodne, ilyen zenet irna. erdekes volt, egyket dolog kicsit cikis, de ez vegre tetszett. aztan delutan phill niblock tartott egy eloadast, ment valami zugas jo 15 percig, alatta egy film ahol halaszokat mutattak. kerdeztuk, hogy mi volt a kapcsolat a zene es a halaszok kozt. mondta, hogz semmi. kerdeztuk, hogy akkor miert volt igz. azt felelte, hogy mind2ot meg akarta mutatni. kerdeztuk utana, hogy miert kellett megneznunk ezt a semmitmondo filmet. erre valami kamu erthetetlen kodosito valaszt adott. ekkortajt jottem ki a ket lengyel, es egy kanadai tarsasagaban. kesobb talalkoztam a costa ricaival is, es o is ideges volt, mert az ok, hogy megmutatja a szarjait, de legalabb a kerdesekre valaszoljon. nem felelt semmire, nem tudja, nem tud valaszolni, kodosit, az egesznek semmi ertelme... elgondolkodtato, hogy egyesek mivel es hogy keresnek mennyi penzt. egyebkent mar kezdek bekattanni a sok angoltol, neha mar elobb jut eszembe egy szo angolul, mint magyarul. ennyit mara, a program elvileg ma is ugyanaz, este studentpresentation utana sorivas.

visszavonom a tegnapit, nem olyan zenét írna a vizeli máté, mint az amerikai fazon, hanem olyat, mint a svéd diák. tegnap bemutatta egy 25 tételes 1 órás hegedűversenyét. a zenekarban a következő hangszerek voltak: 2 szopraninofurulya, 2 melodika, 6 elektromos gitár, 2 basszusgitár, és 5 timpani. nomeg hegedű. tele idézetekkel, el lehet képzelni, hogy milyen viccesen szól pl a final countdown furulyákon, vagy a tavaszi áldozat melodikán. a mai nap meg elég uncsi volt, megint valami elmebeteg fimet vetítettek, ahol végig zúgott egy idegesítő hang, később persze kiderült, hogy az volt a darab. meg egyébként is fáradt voltam.

tegnap délelőtt studentpresentationök voltak, délután improvizációs kurzus. este sörözés. más érdekes azt hiszem nem történt. ma majd próbáljuk a darabomat 11től, ami megy az egyik utolsó koncerten. valamint a debrecen megverte a szófiát idegenben 2:1re! szerintem ez a legérdekesebb, ami történt az elmúlt napokban velem, hogy ezt megtudtam. mindig van ötletem, hogy mit írjak, de mindig elfelejtem, mikor ideülök.

ja! valamint zoltánt nagyon sajnálom. természetesen nem a halálát, hanem hogy nem kapok belőle.

na, már egy jó darabja nem írtam, mert lusta voltam, meg nem is nagyon volt mit. a program szokásossá vált, előadások nappal, sörözés este. viszont 1-2 érdekesség mégis történt. tegnap befejeztem, és felvettem egy új darabot, amit az egyik itteni amerikai beszédhangjára írtam. ilyen szép öblös hanggal ritkán találkozni! és mégiscsak kihívás, hogy mit írhat az ember simán beszédhangra? ha hazaérek összevágom, és kész is lesz! emiatt sajnos ki kellett hagynom 1-2 előadást, meg egy buszos városnézést, valamint szombaton 4 órát aludtam összesen. mert egyáltalán nincs idő komponálni itt. michael schumacher kölcsönadta a mikrofonját. így elmondhatom, hogy michael schumacheren segített a darabomban. meg szombat este szerveztünk a szobánkba egy bulit, mert a péntek este után nem akartunk nagyon kimozdulni. heten voltunk, 2 lengyel, 2 angol, és mi hárman. igazi kellemes baráti csevely, tescoban vásárolt meglepően finom dobozos borral, és sangriával, csak európaiaknak. bátran röhöghettünk hát a buta amerikaiakon. tegnap este pedig megnyitó koncert volt, mától minden nap 2-3 koncert lesz. (az enyém asszem az utolsó nap lesz délután.) a koncert után volt egy remek fogadás, rengeteg sörrel, borral, kajával. ismét fergetegesen vicces volt együtt berúgni a tanárokkal, előadókkal, és hozzátartozóikkal. igazából az egésznek ez adja a feelinget, és az értelmet, hogy 3 hetet eltöltök intenzíven 40 emberrel a világ minden tájáról.

tegnap egy új betegség találódott fel: hangmérgezés. délután volt egy hosszú kortárskodód ensemble-koncert, aztán este egy öt kortárs vonósnégyest tartalmazó vonósnégyes koncert, aztán 10kor kezdődött a szólók éjszakája. a második darab alatt, ami hogy hogysem boulez volt, elkezdett fájni a fülem. pedig még a délelőtti biztosan semmitmondó szörnyű előadásra be se mentünk, ahogy az itteniek java. hanem helyette megnéztük a meglepően jó tibor vagyok, de hódítani akarok c. magyar tinivígjátékot. mindenkinek csak ajánlani tudom, hogyha van valami fakultatív teendője, akkor ne csinálja meg, hanem helyette nézze meg ezt a filmet! remek érzés! ma szerencsére csak 2 koncert lesz, de már előre fáj a fülem.

szívesen mesélnék a koncertekről, amikre megyünk nap, mint nap, de nem emlékszem rájuk rendesen. horribilisen hosszúak. tegnap például 12 (!!!) darab volt egy templomi koncerten. aztán még este valami klubkoncert, ahol három rezes egy hangot fújt 20 percen át. talán néha változott a hang, és a prímből szekund lett. mondjuk sörözés-beszélgetés mellett kellemes volt ez a darab, de mint koncertdarab, azért kicsit talán unalmas lett volna. más érdekeset nem tudok mondani. vagy talán tudok, de az nem tűr papírt.

@ostravamatyiszemevel: itthon is széjjelvertük a bolgárokat, hallottad?